Driveshaft,

 avagy hé ti mindnyájan!

1.   Fejezet

A megbízás

Kora reggel volt még, de ennek ellenére az utca zsúfolásig telt munkába igyekvő emberekkel. Ginevra is ott sodródott valahol a tömegben és különféle szidalmakat zúdított szegény karórájára.

-         A francba! Már réges rég a stúdióban kéne lennem! Hülye vacak órák! Sohasem képesek a PONTOS időt mutatni!!!

Ginevra egyébként mindig is nyugodt lány volt, smaragdzöld szemeit képes volt ártatlanul mereszteni főnökére, csakhogy ez nála nem jön be… Aki késik, az késik. És ez azzal jár, hogy megint levonnak a fizetéséből. A lány gondterhelten simította hátra hosszú, téglavörös haját, majd megszaporázta lépteit. Néhányan rátapostak a lábára, de erre már nem volt energiája visszavágni. A következő fordulónál ott lesz az ő munkahelye.

Már-már közel volt a cél, amikor valaki nekifutott és elvesztette az egyensúlyát. Szerencsétlenségére a fenekén landolt.

-AÚÚÚÚÚ! Hé te! Nem tudsz vigyázni!?- nézett fel de, a bűnös fiú már továbbrohant.

- Idióta! – szitkozódott magában a lány és nem vette észre hogy valaki összeszedte neki az elejtett holmiját.

-Tessék? – szólalt meg a segítőkész srác.

- Mi van? Ja …izé , köszi.

-Jól vagy?

- Voltam már jobban is. De most mennem kell.

- Várj. Nézd el a bátyámnak… a fejébe szállt a dicsőség meg minden…

-Azt észrevettem.

-Oh, egyébként Charlie vagyok. Charlie Pace.- mutatkozott be reménykedve a fiú, hátha ismerősen cseng majd a neve.

- Én meg Ginevra. Na helló. –pillantott vissza búcsúzóul a srácra, aki így visszagondolva nem is nézett ki rosszul…

Ginevra megrázta a fejét.

-Badarság!

De vajon honnan volt neki olyan ismerős…

Ginevra egy bizonyos filmstúdiónak dolgozott operatőrként. Tehetséges is volt, meg szerette is amit csinál, csak hát a koránkelés nem az ő műfaja ugyebár. Megtorpant az ajtó előtt és annak üvegében gyors pillantást vetett magára.

-         Nyugi Ginny. Minden rendben lesz. – mondta magának aztán vett egy mély levegőt és belépett a terembe.

Hirtelen néma csend lett, mindenki felnézett abból amit csinált, csak a lány kopogó léptei hallatszottak.

Feszült pillanatok voltak ezek a lány életében. És még a kedvenc karórája is elromlott! Egek! Mindjárt kitör a forradalom… legalábbis Ginny fejében…

Hirtelen erős rántást érzett a vállán és valaki belecsimpaszkodott hátulról a nyakába. Szegény lány alig kapott levegőt, mire viccelődő kollégája elengedte.

-Gin, szivi! Hogy vagyunk, hogy vagyunk?

A vörös lány behunyta szemét és elszámolt háromig. Igyekezett megőrizni a nyugalmát és hátat fordított Kevin-nek.

- Gin, szivi! Most meg hová mész?

Kész. Ez volt az utolsó csepp. Az időzített bomba felrobbant.

-         NE!  MERÉSZELJ!  ÍGY!  HÍVNI!- ordította torkaszakadtából, minden egyes szót kihangsúlyozva és már indult is volna vissza a riadt kollégájához, ha barátnője nem fogja le.

-Nyugi. –súgta a fülébe.- A főnök már vár.

Ginevra megadóan bólintott és kicsit félve kopogtatott.

-         Ki az? – szólt ki egy barátságtalan hang, majd a lány bekukucskáló feje láttán arcvonásai megenyhültek.

-         Ginevra. Kerülj beljebb, ne félj tőlem.

Hősnőnk még mindig csak apró léptekkel araszolt a hatalmas íróasztal felé. Lehajtott fejjel várta a büntetését, a késés miatt. Ám az sosem akart bekövetkezni. Az operatőr fejében még mindig frissen élt az emlék amikor a régi igazgatónál elkésett. Annyira leszidták, hogy mikor visszament munkatársaihoz, elsírta magát. A főnök tett egy hirtelen kézmozdulatot, hogy a lány foglaljon helyet, de ő a rémülettől összerezzent.

Az öreg igazgató erre olyat tett, amire Ginevra abszolút nem számított. Nevetett. Jóízűen, vidáman … nevetett. Ettől amolyan kedves bácsinak tűnt.

Ginny is elmosolyodott és végre lehuppant a székre.

-         Amiért hívtalak…

-         Igen, a késé….-folytatta volna a lány az elkezdett mondatot, de valaki belépett az ajtón kopogás nélkül.

A titkárnő volt, Ginevra legjobb barátnője.

-Karin! Nem látod hogy zavarsz?

-Elnézést, de ezeket a papírokat sürgősen látnia kell. –

nyomta az orra alá a lány a fénymásolt lapokat, és közben Ginny-nek próbált jelezni valamit…de ő nem értette.

-         Jó, de most már menjen innen!- förmedt rá a főnök és ismét Ginevrára nézett.

-         Hol is tartottam? Oh, igen! Szóval szeretnélek megbízni valamivel.

A lánynak elkerekedtek a szemei. – Megbízni?! Csak ezért hívott?

-Igen. Miért? Van valami más is?

- Nincs uram. – füllentett és gyorsan a tárgyra tért.- Szóval miből állna a megbízás?

-Hát tekintetbe véve, hogy te vagy a legfiatalabb a stábban, talán te lennél a legmegfelelőbb a feladatra.

Ginevra egyre kíváncsibb lett. Előrébb hajolt, a főnök egyre halkuló hangja miatt.

-Monnd csak, ismered a Driveshaft nevű együttest?

- Naná! Hát persze!- csillant fel a lány szeme.

- Szükségük lenne egy operatőrre a videoklippjükhöz. Ma jártak itt a stúdióban, pont elkerültétek egymást…

- Vagy nem. Te jó ég! Charlie!? …

- Hogyan?

Á, semmi, semmi. Elvállalom.- csapott az asztalra magabiztosan.

- Biztos? De még a fizetésedben sem egyeztünk meg….

-Mindegy. Majd megegyezünk. Lássuk a klipp részleteit!- kiáltotta vidáman Ginevra.

        ****                                                                             ******

Ez idő tájt a pincében próbált a banda, ugyanis itt volt a próbaterem. Éppen a „You’all everybody” (Hé ti mindnyájan)- ment, amikor Charlie hirtelen abbahagyta a gitározást.

-         Most meg mi van?- szólta le Liam.

-         Á, ez így nem megy. Túl ideges vagyok.

-         A videoklipp miatt?

Testvére bólintott.

-         Emiatt ne fájjon má a fejed , úgyis találunk majd valakit! Vedd lazán a dolgokat öcsisajt!

Charlie gyilkos pillantást vetett Liamre, de bátyja ezt már nem láthatta, mert  éppen egy jókora adag sört töltött magának.

1 Fejezet vége

       ^_^ 

Rin chan