Seria Sorenik

LOST – Missing

2.fejezet – Szép remények

Charlie ott ült Norell mellet, aki végre elaludt. Azon gondolkodott, hogy Boone hogy mondhatott ilyet, hiszen Norell – ről senki nem képzelné el, hogy hazudik. Charlie megsimogatta a lány fejét, aztán csendben felállt és elsétált az érkező csapat felé. Amikor meglátta Sawyer – t egyből elélépett.

-         Sawyer gyere kicsit! – szólt

-         Jól van. – Sawyer követte Charlie – t Norell felé. Aztán mikor odaért egy kicsit megszeppent.

-         Melletted ült?

-         Öhm… - kicsit gondolkodott – nem…

-         Aha… értem. Jó csak ennyi… - Charlie leült vissza a lány mellé aztán kezébe vett egy újságot. Sawyer mikor elindult a többiek felé egy percre még hátra fordult és valami olyat mondott:

-         Sajnálom…

Pár órával később…

Norell arra ébredt, hogy egy kéz fekszik a derekán, és hogy valaki hozzá simul. Kicsit megijedt mivel igazából néhány dolog kiesett neki a tegnap estéből. Aztán óvatosan hátra fordult és szembe találta magát Charlie – val. Először megijedt. Úgy tűnt senki nincs még fönt és még elég sötét is volt. Igazából Norell- t nem zavarta hogy végre valaki átöleli. Így teljesen Charlie felé fordult és egész hozzá bújt úgy ölelte át.

Másnap reggel:

Kate feje csak úgy sajgott a fájdalomtól mikor felkelt. Elindult hogy megnézze Norell –t. Mikor odaért majdnem elájult, ahogy meglátta az egymást átölelő párt teljesen kiakadt. Először is odasétált Charlie mögé és hátba rúgta aki szinte azonnal felkelt.

-         CHARLIE! Magadnál vagy te úgy általában? – Kérdezte Kate dühöngve

-         Úristen! Ugye nem? – Charlie felugrott Norell mellől.

-         Mi van piás vagy? Bár azt itt kötve hiszem. Nem vagy magadnál! – ordibált Kate

Norell lassan kezdet felébredni és megpillantotta a tőle kicsit messzebb álló két embert. Mikor meglátta hogy miatta mérgesek Charlie – ra felkapta walkmanjét és elrohant az „esőerdő” irányába.

-         Kérj tőle bocsánatot! – szólt parancsolóan Kate

-         Rendben… N… Úristen eltűnt!

-         Ahogy Sawyer is… - lépett oda Hurley a két emberhez

Valahol az esőerdőbe:

Norell fülébe a Coldplay egyik legjobb száma a – the Scientist szólt, ami tényleg kiváló alig 1 perce indult el. Norell érezte, ahogy neki megy valakinek, és a földre huppan.

-         Hello Norell! – Sawyer állt ott – Beszélgetnünk kéne…

-         Jajj ne! SE… - késő volt. Sawyer elkapta a lányt és felvette a hátára úgy ment el vele. Norell kezéből kiesett a walkman és még mindig hangosan üvöltött a dal.

-         Nyugi nem lesz semmi baj!

Eközben:

-         Érzem, hogy itt van! – szólt Jack miközben a 13 fős csapat elindult megkeresni a lányt és persze Sawyer – t.

-         Miből gondolod? – kérdezte Charlie. Persze nagyon ideges volt de próbálta leplezni.

-         Zenét hallok?

-         Mi van? – kérdezte értetlenül a kis csapat.

-         PSSZT!  - Jack hirtelen megállt és leguggolt egy ideig csak kutakodott az avarba aztán felállt kezébe a walkman – nel.

-         Aszta ember!  Szép munka! – szólt Hurley

-         Kösz. Úgy tűnik elkapták mivel a walkman jócskán szét van törve. Szerintem Sawyer volt.

-         Oh ne!

Valahol máshol:

Sawyer ledobta a földre Norell – t. Aztán megfordult és előhúzott egy cigit és rágyújtott. Egy ideig nézte a lányt aki teljesen nyugodt volt.

-         Emlékszel még a mi kis első találkánkra? – kérdezte Sawyer negédes mosollyal.

-         Nehéz lenne elfelejteni…

Ausztrália, Sydney reptér:

-         Köszönöm uram itt a pénze! – nyomta a taxis kezébe Norell a pénzt.

-         Nincs mit. Szerbusz!

-         Na akkor irány haza… - sóhajtott Norell és elindult befelé. Mikor érezte, hogy valaki neki megy. Mikor oldalra nézett megpillantott egy magas szőkés barna hajú fickót.

-         Ha kussolsz nem lesz semmi bajod. – mondta a férfi kicsit idegesen.

-         Na de…

-         Fogd be! Hova mész?

-         Európába.

-         Most már nem. Vagy fizetted a jegyem Amerikába, vagy itt maradsz a hullaházba, persze miután jól meghúztalak. Nos?

-         Fizettem a jegyét csak engedjen el.

-         Rendben, de semmi kiabálás.

-         Jól van.

-Ugye hogy emlékszel? – kérdezte Sawyer

-Hát persze.

-Te miattad vagyok ezen a kurva helyen.

-Mi van? Inkább én miattad…

-TE!!!

-NORELL! – hallatszott egy közeli kiáltás.

-Na idefigyelj, vagy azt mondod nekik, hogy az unokahúgom vagy

- Vagy… meghúzol és megyek a hullaházba. Azt kötve hiszem, mivel itt nincs hullaház. SEGÍTSÉG!

Norell tompa ütést érzett a fején aztán elsötétült a világ….

                                                    FOLYTATJUK…